Bemutatkozás

Utolsó módosítás: 2019. október 08.

Az EKE Neveléstudományi Doktori Iskolája az iskolák világát: a humán tényezők és a szakmetodikák sajátosságainak kortárs, valamint történeti és művelődéstörténeti vizsgálatát állítja a neveléstudományi kutatások fókuszába. A témakiírásokban érvényre jutnak az intézmény nevelés- és oktatástörténeti hagyományai, több évtizedes tanárképzési gyakorlata és a tantárgypedagógiákról kialakított elképzelései.

   Az EKE Neveléstudományi Doktori Iskolájának két programja (Iskolapedagógia és a Műveltségterületek pedagógiája) mint egymással funkcionálisan is szoros kapcsolatban álló képzési és kutatási terv, munka és létforma, a pedagógus és a pedagógusi hatékonyság művelődés- és pedagógiatörténeti, valamint szakdidaktikai kérdéseinek neveléstudományi vizsgálatára vállalkoznak.

   Képzésfilozófiánk kiindulási pontja az, hogy hallgatóink olyan kutatási témákat válasszanak, amelyek tudáshiányokat tárnak fel és oldanak meg; ugyanakkor eredményeik olyanok, amelyek be is épülhetnek a társadalmi praxisba, főként a nevelés és oktatás, a tanárképzés és a napi iskolai gyakorlat területén. A hagyományok tiszteletét nemzeti értékeink megőrzésében a programokban jelentkező történeti és művelődéstörténeti tantárgyak és kutatási irányok fémjelzik. A jelöltek egyéni fejlődését és szakmai elfogadottságát az igényes szaknyelvhasználat, terminológiai pontosság segíti a szaknyelvi kommunikációban, ami a szaktudományok és tantárgy-pedagógiák által fejlesztett, fegyelmezett tanári személyiség erénye. Az információs és tudás-alapú társadalom – mind a témavezetőkben, mind a jelöltekben – kiköveteli azt a magas feszültségű kreativitást, amely – hagyomány és egyéniség egymásra találásával – értékes és hasznos alkotásokat szül. A kulturális örökség, valamint a feltörekvő, kortárs egyéniségek összekapcsolódásának lehetőségeit és súlyát, emelkedettségét és hatékonyságát a NTDI mindkét programjával, azok moduljaival, hangsúlyozni kívánjak.

   Célkitűzésünk továbbá az is, hogy doktori iskolánk jelöltjei a neveléstudomány művelésében olyan kutatási témákat válasszanak, amelyek a pedagógusképzéssel, véle és általa a pedagógiai tudás megújításával foglalkoznak, akár gyakorlati jellegű, de elméleti tudást is feltételező problémák megfogalmazása és megoldása érdekében. Meggyőződésünk, hogy a feltárt tudáshiányok kiküszöböléséhez inter- multi- és transzdiszciplináris szaktudás szükséges, amelynek elsajátítása, alkalmazása és tökéletesítése feltételezi a személyiség tudatos fejlesztését. Mindeközben tudomásul vesszük, hogy a technikai fejlődés, az iskoláztatás tömegessé válása, a fogyasztói társadalom és globalizáció nem kívánt hatásai következtében megváltozott tanári és tanulói minőségek elkerülhetetlen következménye egy pedagógiai paradigmaváltás, amely képes egy olyan segítő pedagógiát megteremteni, amely kompetencia-alapú és kritérium-orientált. Mindez nem jelenti azt, hogy az új paradigma képtelen lenne a korábbi pedagógiák értékeit megtartani, élmény-pedagógiává fokozni. Az új, segítő pedagógia ösztönzi a saját személyiségünkkel bánni tudás kompetenciájának kialakítását (önállóság, személyiség-fejlődés és egyéniséggé válás); a társadalmi szocializáció kompetenciáinak használatát (kommunikáció, együttélés, érdek-érvényesítés); nem különben a kognitív kompetencia fejlesztését, amely a gondolkodási és tanulási - és általuk tudást szerző - kompetenciák világába vezet. Az új pedagógiai kultúra megjelenésének, fejleszthetőségének záloga – többek között - a tantárgy-pedagógiák megújulása, kiteljesedése.

   Az EKE Neveléstudományi Doktori Iskolája mindkét programjában feladatának tekinti, hogy a fenti kompetenciák fejleszthetőségét megkülönböztetett figyelemmel vizsgálja a pedagógus-képzés terén általában; a nyelvpedagógiák, valamint a természetes és mesterséges környezetekkel foglalkozó pedagógiák esetében pedig kiemelten. Doktori iskolánk jelöltjeit nem csak a felsőoktatási intézményekből fogadja, hanem lehetőséget biztosít a magyarországi és határon túl élő pedagógusok minden arra érdemes képviselőjének, aki önfejlődésében szakmai kiteljesedését, szakmai egyéniséggé válását doktori iskolánk elvégzésében, tudományos fokozat megszerzésében látja. A tanári pályák jelen presztízs-veszteségeihez jelentősen hozzájárul a tanárok napi rutinba süppedése; a szellemi kitörés, feltörekvés, tudományos karrier-építés lehetőségének hiánya. Iskolánk tehát lehetőséget kíván biztosítani a pedagógusi, vagy ahhoz kapcsolódó pályákon működő értelmiségieknek, akik a doktori fokozat megszerzését kreatív képességeik és egyben szakmai előrehaladásuk, életpályájuk természetes elemének tekintik. Célunk és feladatunk, hogy a kiválók kiválasztását szélesebb alapokra helyezzük.

 


< Vissza